Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénylésének feltételei cukorbetegeknél

Betegségek után járó adókedvezmény (személyi kedvezmény) jogszabályi háttérét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 40. § és adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 49. § 3. bekezdés adja meg. Az „1995. évi CXVII. törvénya személyi jövedelemadóról” 80. §-a felhatalmazza a Kormányt, hogy rendeletben meghatározza azon betegségek körét, amelyekben szenvedő személyek a személyi kedvezmény érvényesítése szempontjából súlyosan fogyatékosnak minősülnek. Előbbiek alapján a 335/2009. (XII. 29.) kormányrendelet tartalmazza az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségeket. Ide tartozik az 1-es típusú diabetes bármilyen formája (E100-109), és a 2-es típusú diabetes szövődményes formái (E110-117). A szövődmény nélküli esetekben (E1190) a 2-es típusú cukorbeteg tehát nem jogosult a kedvezmény igénybevételére. Ugyanez a helyzet a gyakorlatban nem alkalmazott E 1180-as kód (Nem-insulin-dependens cukorbetegség k.m.n. szövődményekkel) esetén is. Az igényjogosultságot tehát a BNO és nem a kezelési mód (tabletta, inzulin) határozza meg.

A 49/2009. (XII. 29.) EüM rendelet intézkedik a súlyos fogyatékosság minősítéséről és ennek igazolásáról. Ez alapján az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről szóló 335/2009. (XII. 29.) kormányrendelet mellékletében meghatározott betegség, illetve fogyatékosság megállapítására és az állapot végleges vagy átmeneti jellegének meghatározására szakambulancia vagy kórházi osztály szakorvosa jogosult.

Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosító adatokat tartalmazó igazolást szakambulancia, vagy kórházi osztály szakorvosa, vagy a jogosultságot megállapító orvosi dokumentáció alapján a beteg választott háziorvosa állítja ki. Tehát az „adóigazolás” kiállítása nem feltétlenül diabetológiai szakellátóhelyi feladat, ezt a szakorvosi lelet (ambuláns lap, kórházi zárójelentés) alapján a beteg választott háziorvosa is kiállíthatja. Ennek ellenére sok gondozás alatt álló cukorbeteg érkezik a szakellátóhelyekre adóigazolást kérni. Azt hiszem, hogy az ilyen kérések az alapellátással való jó együttműködés érdekében teljesíthetők.

A 49/2009. (XII. 29.) EüM rendelet melléklete határozza meg az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás adattartalmát is, ezzel kapcsolatban azonban formai követelmények nincsenek. Az igazolásnak tartalmazni kell a kedvezményt igénybevevő személyazonosító adatait, lakóhelyét, adóazonosító jelét, az igazolás kiállítását megalapozó szakorvosi dokumentáció kiadásának dátumát, valamint a betegség véglegességének vagy ideiglenességének megállapítását és ezen igazolást kiállító szakorvos vagy háziorvos aláírását.

A jogszabály szerint az ideiglenes igazolásokat évente kell kiállítani, a végleges állapotot nem kell újra igazolni.

Kedvezmény utólagos érvényesítése is lehetőség van. Ha valaki évek óta igazoltan a fent említett Kormányrendeletben felsorolt betegségek egyikében szenved, tehát jogosult lett volna a személyi adókedvezményre, akkor a kedvezményt az igazolás megszerzését követően az 5 éves elévülési időn belül a személyi jövedelemadó bevallások önellenőrzésével érvényesítheti.

A kedvezmény mértéke a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeg. Így a súlyos fogyatékosság miatt igénybe vehető kedvezmény havi összege 2013. évben 4900 Ft volt.

www.diabet.hu
Dr. Strényer Ferenc

MDT