A módosítás eredményeként a praxisok minősítése nem kizárólag az egyes tevékenységek alapján, hanem komplexen a teljes háziorvosi munkára figyelemmel történik a szaktárca szándékai szerint. A jövőben a minősítés alapjául szolgáló adatforrásokat nemcsak a háziorvosok saját jelentései képezik, hanem figyelembe veszik például a kórházak, szakrendelők adatait is. Az összetett rendszernek köszönhetően kicsi az „adatmanipuláció" veszélye.
A rendeletmódosítás a gyógyszerfelírási gyakorlatot is érinti. Az eddigi adminisztratív és szankcionáló elemeket tartalmazó „korbácsrendelet" helyett a háziorvosi gyakorlatban többnyire alkalmazott normatív támogatású gyógyszerek esetében az indikátorrendszeren keresztül egy ösztönzőt építenek be. Ezzel a gyógyszert rendelő háziorvost érdekelté teszik abban, hogy az adott terápiás területen belül olyan hatóanyagot tartalmazó gyógyszert válasszon, mely szakmailag megfelelő, a beteg és a gyógyszerkassza számára egyaránt kedvező. (Az indikátor célértékét félévente határozza meg a miniszter. )
Az új elemtől azt várják, hogy a háziorvosok érdekeltté váljanak abban, hogy költséghatékony gyógyszereket írjanak fel. Szintén újdonság, hogy bizonyos gyógyszerfelírási mennyiség felett minden orvosra kiterjedően gyógyszerfelírási visszajelzési rendszert vezetnek be.
A háziorvosi indikátorrendszer bónusz rendszerű díjazásával a praxisok többletbevételhez jutnak: a korábbi százmillió forintos havi keretet két és félszeresére emelik, vagyis havi 250 millió forint áll rendelkezésre a kifizetésekre. Az államtitkárság szerint ez az összeg lehetővé teszi például beruházások megvalósítását, új eszközök vásárlását, vagyis összességében a magasabb színvonalú, minőségibb betegellátást folytathatnak a praxisok.
A praxisok indikátorai
A felnőtt és a vegyes körzeteket az alábbi 15 indikátor alapján értékelik:
• influenza elleni védőoltásban részesült 65 év felettiek aránya,
• népegészségügyi célú, szervezett emlőszűrésen (mammográfia) a megelőző két évben részt vett 45-65 éves nők aránya
• magas vérnyomás miatti kezelésben részesültek aránya a 40-54 évesek körében (más)
• magas vérnyomás miatti kezelésben részesültek aránya az 55-69 évesek körében (más)
• előző évben sérum-kreatinin vizsgálatban részesült magas vérnyomásban szenvedő betegek aránya (új)
• lipidanyagcsere kapcsán végzett vizsgálatban részesültek aránya a magas vérnyomás vagy diabeteszes betegek körében (más)
• ichaemiás szívbetegek gyógyszeres kezelésének megfelelősége (más)
• gondozásban részesült cukorbetegek aránya – Hb1Ac vizsgálat
• gondozásban részesült cukorbetegek aránya – szemvizsgálat
• továbbküldési arány a szakellátásba (más)
• antibiotikum kezelés gyakorisága a felnőtt lakosság körében
• gyógyszer indikátor ATC csoport: A02 (új)
• gyógyszer indikátor ATC csoport: A10B (új)
• gyógyszer indikátor ATC csoport: C09 (új)
• gyógyszer indikátor ATC csoport: C10 (új)
A gyermek praxisok 6 indikátora a következő:
• pneumococcus védőoltásban részesültek aránya 1 éves kor alattiak körében (más)
• meningococcus védőoltásban részesültek aránya 2 éves kor alattiak körében (új)
• vaspótló kezelésben részesültek aránya a 10-18 éves leányok esetében (új)
• továbbküldési arány a szakellátásba (más)
• ügyeleti ellátásban részesültek aránya a betegforgalom tükrében (új)
• antibiotikumos kezelésben részesültek aránya
A legjobb eredmény az indikátorok többségében a legmagasabb értékeket jelenti. Ugyanakkor a beutalási gyakorlat, az antibiotikumos kezelés és az ügyeleti ellátásban részesültek indikátorainál viszont a legalacsonyabb értékek jelentik a jó eredményt, tehát ez utóbbi indikátoroknál az a cél, hogy a betegek minél alacsonyabb százaléka essen a „találati körbe".
Azon mutatók esetében, amelyeknél nem hirdetik ki az előre meghatározott célértéket, havi szinten állapítják meg az adott indikátorban érintett praxisok legjobb eredményt elérő 25 százalékának legalacsonyabb vagy legmagasabb értékét, vagyis „lebegő célértéket" alkalmaznak. Az elérendő értékeket területi csoportonként és praxistípusonként határozzák meg. Az a praxis kap az adott indikátor esetében pontot, amelyik eléri az adott indikátor „lebegő célértékét".
Pénz és hasznosság
Az indikátor alapú díjazás kifizetésére a 2011. április havi időszak értékelésétől kezdődően (vagyis a három hónapos finanszírozási csúszás miatt júliustól) már nem havonta, hanem negyedévente kerül sor, első alkalommal 2011. szeptemberben, majd azt követően decemberben.
A szakmai indikátorok a szaktárca szerint arra ösztönzik a háziorvosokat, hogy javuljon a primer, szekunder és tercier prevenciós tevékenységük – ezek pedig együttesen egészségnyereség javulást eredményeznek.
A generikus program erősödése révén a betegterhek csökkennek. A gondozási gyakorlat javulása hosszabb távon csökkenő egészségügyi kiadásokat eredményez a háztartások számára, a kapuőri szerep erősödése rövidíti a betegutakat.
Az indikátorok egy köre arra ösztönzi a háziorvost, hogy javítsa a gondozási gyakorlatot, azaz meghatározott vizsgálatokat végeztessen a betegeknek. Ez rövidtávon növelheti a betegforgalmat és a várólistákat, következményként azonban javulhat az ellátottak életminősége, a szövődmények előfordulása pedig csökkenni fog a szaktárca szándékai szerint.
Az előterjesztésben foglaltak csak az egészségbiztosító számára jelentenek többlet terhet az adminisztráció terén, a praxisok számára nem. Igaz, a háziorvosoknak jó programra van szükségük és esetleg jobban oda kell figyelniük a kódolásra, jelentésre.
A háziorvosok elemzik adataikat, összehasonlítják másokéval
Az indikátorrendszer bevezetésével a háziorvosok elkezdték elemezni saját adataikat, összehasonlítják magukat másokkal, és igyekeznek megbeszélni, miért alakulnak úgy az értékek, ahogy, sőt, vannak, akik kiegészítő elemzéseket is végeztek – tájékoztatta lapunkat Belicza Éva minőségügyi szakértő a hétvégi, Debrecenben tartott CSAKOSZ (Családorvos Kutatók Országos Szervezete) X. kongresszusán elhangzottakról.
Az elemzések fókuszában a diabeteszesekre vonatkozó indikátorok állnak, a szakértő is ezeket érzi a leginkább releváns mutatóknak. Az országos adatok szerint a diabétesz gondozás javult a leginkább az indikátorrendszer elindítása óta. Felvetődött a hallgatóság részéről, hogy a szakorvos akkor is elküldi a beteget beutalóért, amikor ő maga rendeli vissza a pácienst. Ez jogszabályilag nem megengedett, viszont a beutalóval rendelkező betegnél több vizsgálatot tud elszámolni a szakrendelő – a háziorvosokat ez a továbbutalási mutatóval kapcsolatban érinti.
A háziorvosok támogatják, hogy legyen egy egységes szoftver, amely lehetővé tenné olyan adatok közvetlen kinyerését a betegforgalmi adatokból, amelyek alapján további indikátorokat lehetne kidolgozni.
Elhangzott az is, hogy sok az olyan beteg, aki indokolatlanul keresi fel az orvost, illetve olyan igényekkel lép fel, amelyet egészségi állapota nem indokol, pl. sok az indokolatlan ügyeleti megjelenés.
Hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a háziorvos lássa, mi történik a beteggel, pl. kiváltotta-e a számára felírt gyógyszert, milyen szakrendeléseken, vizsgálatokon vett részt.
Az indikátorrendszer módosításával kapcsolatban többen megkérdőjelezték a megyei bontás relevanciáját. Fontosabb lenne az egyes praxisok lakosságának szociális helyzetét figyelembe venni, de ez akár az egymás mellett levő praxisok esetében jelentős eltérést mutathat.
Indikátortörténet
A háziorvosi szolgálatok által végzett minőségi és hatékony tevékenységek ösztönzése érdekében 2009. első félévében országosan egységes indikátorrendszert dolgozott ki a szaktárca felkérésére az OEP. Az indikátorok elsősorban a háziorvosi szolgálatok szakmai tevékenységét hivatottak mérni. Az indikátorrendszer célzottan kívánja vizsgálni a háziorvosok „kapuőri" szerepét, az általuk végzett szakmai munkát és az egyéb ellátási szintekkel való kapcsolatot. Mindez új rálátást biztosít az alapellátási tevékenységre, és elősegítheti a további egészségpolitikai döntéseket.