A piacon eleinte csak vírusirtók szerepeltek, amik azért nem voltak elég hatékonyak, mert csak akkor ismerték fel a bajt, ha az már a számítógépünkön volt. Itt is, mint az orvostudományban egyre inkább a megelőzés kérdése és lehetősége került előtérbe. Ennek eredményeképpen jelentek meg a tűzfalaknak nevezett védelmi rendszerek. A jelenkor védelmi programjai kombinálva használják e két eszközt gépünk megóvása érdekében. Szinte nem is nagyon létezik már olyan rendszer, amely nem együtt kínálná a szolgáltatásokat. Tűzfalunk lényegében egy intelligens szűrő, hálózati kapcsolatainkat figyeli. A kifelé küldött kéréseinket, csomagjainkat azonosítóval látja el, feljegyezi őket. Ha kérésünkre vagy csomagunkra válasz érkezik, először beazonosítja, alaposan ellenőrzi azt. Ha ténylegesen volt ehhez kapcsolódó kifelé történő kommunikáció – tehát szerepelt a listáján, hogy ilyen érkezhet – csak akkor engedi be számítógépünkre. Ha ezek közül valamelyik nem teljesül, azonnal dobja a bejutásra váró választ vagy csomagot. Ez eddig a leghatékonyabb módja a megelőzésnek. Sajnos ez a rendszer sem teljesen tökéletes.
A tűzfal az ellenőrző protokollokat nem csak akkor futtatja le, ha internetezünk, hanem hálózatos használat során is működésbe lép. Erre példa, hogy amikor futtatunk hálózaton keresztül – másik gépről – egy programot, legtöbbször az az üzenet jelenik meg, hogy "Nem megbízható alkalmazás. Kívánjuk-e folytatni?". Annak ellenére jelenik meg az üzenet, hogy általában tudjuk, mit akarunk használni, megbízunk benne, hisz éppen ezért indítjuk el.
Idegességünk mértéke egyenes arányban áll ezen ablak megjelenési gyakoriságával. Pedig csak a dolgát végzi a kis "vérebünk" 
.
Abban az esetben, ha BIZTOSAK vagyunk abban, hogy a hálózaton keresztül futtatott programunk megbízható, és nem szeretnénk, hogy többet ezzel a kérdéssel zaklasson bennünket a rendszerünk, a következőt tehetjük:
A legtöbb tűzfal – legyen bármely cég terméke – rendelkezik egy szabályrendszer-alkotó résszel. Ez elsőre így nem hangzik túl jól, de semmi mást nem jelent, minthogy TANÍTHATÓ arra, hogy ki a "barát" és ki az „ellenség”. Nem biztos, hogy minden termékben ugyanilyen néven fogjuk megtalálni ezt a lehetőséget, de rendszerint nagyon hasonló az elnevezés. Tehát a programot indító ’.exe’ fájlt vegyük fel a tűzfalban a Megbízható Programok listájára. Azt a programkönyvtárat, amelyikben ez az alkalmazás található, pedig érdemes felvenni a Kivételek közé. Legtöbbször ezt szabályalkotással érhetjük el, ami azt jelenti, hogy kitallózzuk a ’.exe’-t, majd magát a könyvtárat, amiben van. Ezzel azt biztosítjuk, hogy tűzfalunk nem fogja vizsgálni a működését, s így talán gyorsabb és problémamentesebb lesz a hálózatos felhasználás.
Egy jó tanács: mindenképpen legyünk biztosak abban, hogy az általunk használt program megbízható, és a listát nem érdemes teletűzdelni nem túl gyakran használt programokkal. Tűzfalunk beállításai nagyon fontosak a védelmünk miatt, így ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy mit kell tennünk, kérjük inkább szakember segítségét!