A hálózati kártya tulajdonképpen kapu a nagyvilágra. Ez a kártya a már elavultnak számító modemet váltotta ki a mindennapi felhasználásban. Manapság legtöbben a hálózati kábellel (UTP) összekötött hálózatokat részesítik előnyben, de szép számmal használják már a vezetéknélküli kapcsolatokat. Az extrém és speciális esetektől eltekintve általában 10 Mbites (10/100 Mbites) és 100 Mbites sebességű hálózati kártyákat használnak. Vezetéknélküli (Wireless) esetén a sebesség 11 Mbit/s, valamint 54 Mbit/s lehet. Ilyenkor a hálózati kártya nem a kábelen kapja a kommunikációs jelet, hanem rádiófrekvencián keresztül kommunikál.
A hálózati kártya csatlakozhat a számítógéphez PCI, USB, PCMCIA csatolófelületeken keresztül, vagy már az alaplapra integrálva (gyárilag beépítve) találhatjuk meg.
A hálózati kártyánk hátulján a legtöbb esetben találhatunk két visszajelző lámpácskát (LED).A sárga színű akkor világít, ha a csatlakozással minden rendben van, és villog, ha adatátvitel történik. A zöld lámpa pedig akkor világít, ha a kártya lehetőséget lát a maximális adatátviteli sebesség kihasználására (ez függ a hálózat és a többi résztvevő teljesítményétől). Természetesen ez is villog adatátvitel közben.
Videókártya
A videokártya vagy videoadapter, grafikus kártya vagy grafikus adapter a számítógép része. Feladata, hogy a számítógép által küldött képi információkat feldolgozza, és egy megjelenítő egység számára értelmezhető jelekké alakítsa. Ez az egység lehet monitor, HDTV vagy kivetítő is. A grafikus kártya és a megjelenítő különböző grafikus szabványok szerint kommunikálhat egymással. A videokártya a kivitelezés alapján lehet alaplapra integrált (fizikailag nem eltávolítható, de letiltható) vagy bővítőkártya (cserélhető). Az integrált kártyák teljesítménye nem túlságosan nagy, irodai felhasználásra viszont tökéletes. Ha valaki filmet szeretne nézni, vagy játékokkal játszani, annak bizony be kell fektetnie egy jó paraméterekkel rendelkező grafikus kártyába.
A bővítőkártyás rendszerű videokártya a számítógép alaplapjának megfelelő foglalatába dugható be, vagyis a számítógép egyik cserélhető alkatrésze. Az alaplapunk határozza meg számunkra, hogy mely típusú kártyát választhatjuk. Cseréjével növelhető a számítógép GRAFIKUS teljesítménye, ami megnyilvánulhat a megjelenítés gyorsaságában, az átvitt adatmennyiség növelésében, a képpontok számának növelésében (ez által szebb grafika jeleníthető meg), és számos más paraméterben. Ennek a csatlakozási módnak ismert fajtái (ezek egymással nem felcserélhetők, a videokártya csak a neki megfelelő foglalatba dugható be):
Vesa lokálbusz (VL)
AGP
PCI
PCI-Expressz (PCIe)
Hangkártya
A hangkártya egy számítógép-bővítőkártya, ami hangot fogad és ad ki, számítógépes programok utasítására. Tipikus felhasználási területei: multimédiás alkalmazások, hang és videószerkesztések, szórakozás (filmnézés, zenehallgatás, játékok). A legtöbb mai számítógépben ez az eszköz az alaplapra van építve (integrálva). A professzionális felhasználók szintén külön szoktak hangkártyát vásárolni a sokkal jobb minőség és teljesítmény igénye miatt, de ezek már stúdió-felvételek készítésére is alkalmas hangkártyák.
Egy tipikus hangkártyán van egy hangchip, ami magában foglal egy digitális-analóg konvertert, ami a digitálisan felvett és letárolt állományt újra hallgatható formába, analóg jellé alakítja. Ez az analóg jel általában egycsatlakozóhoz megy, ahová erősítő, fejhallgató, vagy bármilyen hangkeltő eszköz csatlakozik.
A szabványos hangkártyáknak 3 különböző színű csatlakozója van:
A Line Out (ált. zöld) kimenet, ehhez csatlakoztathatunk fej- és fülhallgatót, valamint aktív hangszórókat és erősítő berendezéseket, pl.házimozit is.
A MIC (ált. rózsaszín) bemenetre egy mikrofon csatlakoztatásával felvehetjük és letárolhatjuk a hangokat, vagy különböző chat (beszélgetős) programokon keresztül beszélgethetünk is egymással, mintha telefonálnánk (Pl.:MSN, Skype).
A LINE IN (ált. kék) bemenet, ide bármilyen hangkeltő eszköz becsatlakoztatható, a beérkező analóg hangot (általunk hallható hang) a kártya képes digitalizálni (a hanghullámokat szabályrendszerek segítségével értelmezhetővé teszi a gép számára), és letárolni (szoftveres segítséggel) a számítógép merevlemezére későbbi felhasználás és szerkesztés céljából. Erre a bemenetre nem mikrofont, hanem nagyobb teljesítménnyel rendelkező lejátszót pl.: magnót vagy cd-lejátszót csatlakoztathatunk, és rögzíthetjük tartalmukat jó hangminőségben.
Ha bármi, amire Önök kívácsiak lennének, kimaradt a felsorolásból, vagy csak egyszerűen szeretnének még jobban belemerülni az IT-világ alapjaiba, akkor várjuk témaötleteiket.